Megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról

Méltón emlékeztünk meg iskolánkban az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Wittner Mária volt vendégünk, az a Wittner Mária, aki az 1956-os forradalom idején szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett. 1956. november 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Az 56-os megtorláskor halálra, később életfogytiglanra ítélték. 13 évet töltött a Kádár-rendszer börtönében.

Wittner Mária hitelesen és meggyőzően beszélt a forradalomról. Nem véletlenül hangsúlyozta, hogy ez Krisztus arcú forradalom volt. Veronában volt egy megemlékezésen olasz diákok között, és amikor körbeadta az 56-os lyukas zászlót, az egyik tanuló megdöbbenésére úgy fogalmazott: hogy ez a lyuk lehet Krisztus sebe és egy golyó ütötte seb is!

Azon az október 23-án a kommunistáktól meggyötört, idegen csapatoktól megszállt ország vette kezébe a saját sorsát. Hihetetlen merészség kellett ehhez, amikor teljes erőből tombolt a diktatúra, és a börtönök zsúfolásig tele voltak politikai üldözöttekkel. Október 23-a elhozta a reményt és megmutatta, hogy a magyar nép valóban szabadságra született.

Wittner Mária beszélt arról is, hogy tisztáznunk kellene végre, milyen a viszonyunk 1956-hoz. Letisztult, felemás, bizonytalan? Utalva a 2006-os 50. évfordulón bekövetkezett torz hatalmi intézkedésekre…A forradalom meggyalázása volt ez, összegezte véleményét és kérte a fiatalokat, hogy őrizzék meg szívükben azt a lángot, melyet az ötvenhatosok gyújtottak meg Magyarország sötét egén.

A megemlékezés Krasznahorkai László Buda Ferenc megzenésített versével kezdődött, melyet a tanár úr adott elő gitárjával. A befejezés ragyogó összegzés volt: Wittner Mária felolvasta Tollas Tibor:Túlélők című versét, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára írt:

„Legyen csendes az álmuk,
mert nem haltak hiába.
Letarolt erdő fái –
úgy fekszenek vigyázba’.

Földtömte szájuk némán
kiált időtlen esküt.
Elvetett mag a rögben
a csontmeztelen testük.

Feldúlt sírjukon mécses,
október tűzvirága,
a holtak jogán kérdez,
választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták,
a sivár jelen hallgat.
Ők élik túl. – a holtak,
a győztes forradalmat.”