Történelmi korok találkozása
Történelmi korok és weisses kadétok találkozása a csőszi hagyományőrző napon: június 7-én, immáron harmadik alkalommal vettünk részt kadétokkal a Fejér vármegyei Csősz településen, a helyi Csőszi Történelmi, Haditorna Hagyományőrző Egyesület által évente megrendezett történelmi és katonai hagyományőrző rendezvényen. Ez az alkalom egyben emlékezés az egyesület alapítójára is, Balázs Miklósra, aki nemrégiben költözött az égi hagyományőrzők népes seregébe.
A program hagyományőrző csapatok bemutatóiból, hadtörténelmi, íjászharcos- és hangszertörténeti témájú előadásokból állt, valamint kadétjainknak a helyi szervezők akadályversenyt is rendeztek.
Mivel töltekeztek kadétjaink? Gondoljuk csak végig a programok alapján! Milyen jó lenne, ha a hagyományőrző egyesületek küldetését és a honvéd-kadét képzésben résztvevő diákokat minél erősebb szálak fűznék össze! Dolgozzunk rajta! Keressük az ilyen és efféle lehetőségeket, melyek mélyítik a magyar történelemhez, kultúrához, hagyományokhoz való kapcsolódásukat a szakmai tanulmányaik mellett!
A katonai hagyományőrzők részéről korhű viseletben és fegyverzettel láthattunk élethű harci jeleneteket. Név szerint az I. András Király Lovagrend tartott bemutatót, akiknek a magyar katonai hagyományok kutatása és ápolása, valamint a XI. és XVII. század közötti időszak katonai eseményeinek korhű megjelenítése a fő célja. Felszerelésüket - a ruházatot, fegyverzetet, a kézi íjak és nyilak kivételével - maguk készítik. (ütő- és sújtófegyverek: buzogányok, bárdok; szálfegyverek: kardok, tőrök; távolra ható fegyverek: kézi íj, számszeríj, lőfegyverek; védőfegyverek: sodronyok, vértek, sisakok, pajzsok)
Őket követte a Magyar Királyi Kardforgatók Rendje, akik korábban a végvári időkkel, majd a XII-XIII. századdal, manapság pedig a XV. század magyar hadviselésével foglalkoznak. Csapatuk a ”hideg fegyverek” széles palettáját alkalmazza, úgymint: lő-, hajító-, szál- és közelharci eszközök. Ezek mellett teret kap a pusztakezes technikák alkalmazása is.
Harmadikként a Vértes Egyesület lépett fel, akik időben a hun kortól egészen 1848-ig tartó időszakig tartanak bemutatókat, de leginkább az Árpád-házi királyaink korára fektetnek nagy hangsúlyt. A nyugati és keleti szokások ötvözeteként létrejött, egyedi magyar lovagkort jelenítik meg legszívesebben, ahol királyaink erős keze alatt a nomád lovasíjászok és a nyugati lovagok együttműködve tudtak diadalt aratni magyar fegyverekkel.
A látványos harci bemutatók után következtek a neves előadók. Elsőként Hidán Csaba, erdélyi származású magyar történész, régész, harcművész, harcművészet-oktató, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola alapítója, egyetemi oktató szólította meg a hallgatóságot. Előadásának címe Különleges hadviselés volt, melyben történelmi távlatokban tett kitekintést különböző hadviselési módokról, pl. a határvédelemmel, hírszerzéssel kapcsolatos, magyar földön és korábban a sztyeppei népeknél is évezredes hagyományokkal rendelkező hadviselési technikákról, melyeket alkalmaztak a középkorban, a török időkben, de még a világháborúk idején is. Lásd Hidán Csaba ide vonatkozó tanulmányát: Gyakorlati bemutató is kísérte az előadást, pl. a szablyavívással, kopjahasználattal kapcsolatban láttunk néhány hatékony „harcban edzett” kivitelezést.
A következő előadó Mónus József volt, akit az egész ország ismer minden túlzás nélkül, hiszen ő az a többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjász, aki először 2010-ben egy nem kevesebb, mint 784 éve fennálló mongol rekordot döntött meg, akkori, 508,74 méteres távolságra kilőtt vesszőjével. Ezt követően 2011-től Mónus József már saját maga készítette íjaival és nyílvesszőivel tarolta le a nemzetközi mezőnyt, sorra seperve be a különböző világbajnoki címeket, és nem mellékesen ma már 33 világrekord fűződik a nevéhez, legutóbb a legtávolabbra lőtt nyílvessző: 1031,54 m!!! Mónus József ezen a rendezvényen is lelkesítő előadást tartott küzdelmes pályafutásáról, megmérettetéseiről, sikereiről, melynek központi gondolata, hogy nem a személyes siker fontos számára, hanem a magyar zászló becsülete, amiért küzd, és ez idáig mindig magasra emelhette a magyar és székely zászlót a győztes jogán, hiszen legyőzője nem akadt még a világ legrangosabb íjászversenyein sem!
Mindezek után kadétjaink és kísérő tanáraik a Farkassal közösen lőhettek a magasba, néhány hasznos technikai tanáccsal felvértezve a lélekemelő pillanat előtt.
Harmadik előadó Varró János népzeneművész volt, aki nagyon sok népi hangszert hozott el, és mutatott be, meg is szólaltatva azokat.
A bőséges bográcsos ebéd után kadétjaink is a küzdőtérre léphettek. A szervezők egy akadályversenyt rendeztek számukra, ahol tradicionális íjjal, majd dobó/csatacsillaggal kellett célba lőni/dobni, szablya formájú „gyakorló” fegyverrel karókról kellett „fejeket venni”, emellett, futni, guggolni, fekvőtámaszokat is beiktattak az időre menő küzdelemben.
Kadétjaink közül első helyet szerezte meg Nemec Martin, második lett Olaszy Marcell, harmadik helyen végzett Cibulyás Dániel. További kadét tanulóink: László Csilla, Horváth Barnabás, Kmetty Milán. Ők mindannyian a 10/H osztály tanulói. Az érmeket személyesen a Farkas, Mónus József akasztotta a kadétok nyakába.
Reméljük, hatalmas élménnyel gazdagodtak, és jövőre nagyobb létszámmal tudunk részt venni a csőszi hagyományőrző ünnepen, de mint tudjuk, a hagyományt nem őrizni kell, hanem MEGÉLNI!
A rendezvényre elkísérte őket osztályfőnökük, Gaszler István, illetve Szilvai Zoltán tanár úr, valamint e sorok írója, Várkonyi Csaba