A délvidéki magyar áldozatokra emlékezve
Csepeli Hírmondó cikke: A délvidéki magyar áldozatokra emlékeztek a Weiss Manfréd iskolában.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendeztek megemlékezést a Weiss Manfréd Technikumban és Szakiskolában február 24-én. Az eseményen az 1944-45-ben, a Délvidéken elkövetett tömeggyilkosságokat és annak máig ható következményeit idézték fel. A megemlékezést Szűk Balázs, az iskola tanára szervezte. A Mansfeld Péterről elnevezett díszteremben huszonegy molinót helyeztek el, amelyeken az egykori vérengzésekről olvashatók feljegyzések, illetve képeken mutatják be a történteket. Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány elnöke röviden szólt a délvidéki mészárlásról, majd levetítették az általa készített Halálhörgés és siralom című huszonhat perces dokumentumfilmet az iskola diákjainak.
Szűk Balázs megemlékezett Mansfeld Péterről is, aki szintén a kommunizmus áldozata. Az ’56-os forradalomban való részvétele miatt ítélték halálra és végezték ki. Róla nevezték el a Weiss Manfréd iskola dísztermét, mert annak idején az intézmény tanulója volt. A mostani megemlékezés egyben kiállítás is, amelyet március 17-ig, naponta 8 és 16 óra között tekinthetnek meg az érdeklődők. A huszonegy molinón részletesen leírják, mik játszódtak le 1944-45-ben a mai Szerbiához tartozó Délvidéken az ott élő magyarokkal. A jelenlegi történészi kutatások szerint legalább negyvenezer magyart mészároltak le azzal a váddal, hogy „horthysta fasisztaként, háborús bűnösökként” együttműködtek a náci Németországgal. Sokakat brutálisan megkínoztak, elüldöztek lakhelyükről.
Cseresnyésné Kiss Magdolna lapunknak elmondta, hogy a Délvidéken történt tragikus események nem kerültek be a magyar köztudatba. Az iskolákban nem tanítottak róla, máig kevesen ismerik a tényeket. A Keskenyúton Alapítványt és a honlapját 2010-ben hozták létre azzal a céllal, hogy ösztönözze a kutatásokat, és megjelenési lehetőséget biztosítson azoknak, akik a délvidéki magyarságot sújtó, tragikus eseményekkel foglalkoznak nem hivatalosan. A honlap támogatja a helyi kutatók eredményeinek rendezését és archiválja a dokumentumaikat a tudományos igényű feldolgozás érdekében. A nyilvánosság tájékoztatásával segíti az ártatlanul kivégzettek rehabilitálásának folyamatát is. Kegyeleti feladatok terén nyilvánosságot biztosítanak a megemlékezések szervezőinek, támogatják a helyi kezdeményezéseket, a tömegsírok megjelölését, méltó emlékhelyek létrehozását. Feladatának tekinti az ismeretterjesztést, hogy valós történelmi kép alakuljon ki erről a korszakról.
„A világháború végén, a Délvidéken történt atrocitásokkal már bő húsz éve foglalkozunk. A kutatások szempontjából jelenleg jobb a helyzet Délvidéken, de nem egyszer így is ellenállásokba ütközünk. Az alapítványunk neve is onnan származik, hogy a tömegsírokhoz jelképesen és szó szerint is keskeny út vezet. A sírokat még mindig nem sikerült feltárnunk, mert a szerb hatóságok nem partnerek ebben. Folynak a kutatások, megemlékezéseket tartunk, de helyben jelen vannak az antifák is, akik szerint a magyarok fasiszták és háborús bűnösök. Jelenleg mintegy 250 ezer magyar él Délvidéken. Csökken a létszámuk, de a magyar kormány igyekszik segíteni a megmaradásukat” – mondta Cseresnyésné Kiss Magdolna.
Cs. A.
