A 2018/2019-es tanévben új „utat” kerestünk, hogy Székelyföld mellett más földrajzi területeken is kapcsolódni tudjunk külhoni magyar testvéreinkhez. Sikeres HATÁRTALANUL pályázatot valósítottunk meg a nagyváradi Traian Vuia Műszaki Kollégiummal együttműködve.

Összesen 52 nagyváradi és weisses diák és 7 pedagógus vett részt az izgalmas szakmai és gazdag kulturális programokon. A pályázat mottója: „Hagyományok – Tarsolyban az ötlet.” Fontosnak tartottuk, hogy a két iskola között hosszú távú testvériskolai kapcsolat alakuljon ki. Úgy gondoljuk, hogy jó úton indultunk el!

Nagyváradi út

Utazásunk első napjától az utolsóig csodálatos vendégszeretetben részesültünk. Kedves váradi kollégáink és diákjaik szívüket-lelküket beletéve mutatták be városukat, szülőföldjüket, és segítettek megvalósítani tervezett programjainkat.

Az első napon ismerkedtünk Nagyvárad nevezetességeivel, a történelmi város épületeivel, az Ady Endréhez kapcsolódó emlékhelyekkel. Megtekintettük a nagyváradi várat, annak gazdag kiállításait.

Másnap nagy utat tettünk meg: felfedeztük a Tordai sóbánya kincseit, majd a Tordai- hasadékban túráztunk a gyönyörű tavaszi időben.

A harmadik nap megismerkedtünk a partneriskola magyar tanáraival, diákjaival. A magyar diákok néptánccal kedveskedtek számunkra. Biró Ildikó aligazgató asszony bemutatta nekünk az iskola oktatási termeit és tanműhelyeit, betekintést nyerhettünk a sokféle szakmát oktató iskolai képzésbe. A két iskola diákjai közös műhelymunka keretében folytatták a már Csepelen elkezdett két tarsoly készítését. Délután látogatást tettünk a nagyváradi főszékesegyházba, megnéztük az püspöki palota kincstárát, benne Szent László királyunk hermáját.

A negyedik nap újabb nagy út várt ránk. Ellátogattunk Dévára és Vajdahunyadra. Lenyűgöző élményben volt részünk: kabinos felvonó vitt fel magos Déva várába, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Ezt követően elutaztunk a Hunyadiak fészkébe, Vajdahunyadra. A vár inkább kecses palota képét tárja elénk, melynek a falai között sétálni felemelő érzés volt.

Természetjárással folytatódott ötödik napunk. Ellátogattunk a Kiskohi Medve-barlanghoz, melynek neve a benne épségben megtalált barlangi medve csontvázaihoz kapcsolódik. Túravezető segítségével megtekintettük a csodálatos cseppkőbarlangot. Visszafele utunkon megálltunk Fenes nevű magyarlakta településen, ahol egy tanárnő bemutatta tájházként működő szülőházát.

A költészet napján felemelő érzés volt ellátogatni Nagyszalontára. Megtekintettük Arany János szülői házát, a közösen elszavaltuk a Családi kör című versét annak az eperfának az „unokájánál”, amely a versben is szerepel. Láttuk Sinka István szülői házát is sétánk során, majd megnéztük az Arany János-kiállítást a Csonka-toronyban.

Köszönetet mondunk a Traian Vuia Líceum vezetőségének, hogy lehetővé tették a két iskola együttműködését, valamint minden magyar pedagógusnak és diáknak a vendégszeretetükért, odaadó munkájukért!

Szakmai együttműködés - Tarsolyban az ötlet

Miért éppen tarsoly?

Mert „… a Tarsoly egy jelkép. A jelképek arra valók, hogy emlékeztessenek, és ösztönözzenek. A tarsoly méltóságjelvény, rangjelzés, ornamentika, címer, emlékeztető, hit, üzenet, ruházati kiegészítő, zseb, gondolkodásmód, életforma. Emlékeztet őseinkre, és ösztönöz az őseink által ránk hagyományozott műveltség továbbvitelére és fejlesztésére.

A hagyományok nem jelentenek mást, mint az élet értelmének újrafelfedezését. Az élhető élet feltételeinek megteremtését. (…) „A magyar történelem ékes példája annak, hogy minden megszállást és elnyomást a kultúra és a hagyomány őrzésével, életben tartásával éltek túl őseink. Nemzetünk kincsei pedig kimerítetlenek. Hagyományaink nemzeti vagyonunk is egyben. E vagyon elherdálása nagyfokú felelőtlenség.” (idézet az Arany Tarsoly folyóirat első számából).

Ötletünk megvalósításában Ábrahám Éva bőrműves segített. Két tarsolyt készítettek diákjaink az ő szakmai vezetésével. Bőrlemezből hasítással, vágással, rézelemekkel díszítve. A tarsoly oldalai bőrfonattal kapcsolódnak egymáshoz. A több alkalmas műhelymunkát nagyon komolyan vették a diákok. A végső munkálatokban a váradi tanulók is tevékenyen részt vettek.

Új közös termék születik

Két tarsoly készült, mindkettő marhabőrből. A béléshez sertés bélésbőrt használtunk, alkatrészenként különböző vastagságból. Mindent hagyományos bőrműves technikával készítettünk. Először megterveztük a formát, és megrajzoltuk a díszítményt. Azután kiválasztottuk a megfelelő anyagokat hozzá: a főrészhez az egyik tarsolynál 4 mm vastag növényi cserzésű marhabőrt használtunk, a másiknál - fedél és hátrész- 2,5 mm vastag zsíros marhabőrt használtunk. Az eleje is ezekből a bőrökből készült, az egyik tarsolynál vastag, ugyanolyan, mint a főrésze, a másiknál közepesen vastag bőrből. A kisebb alkatrészek közül, a bújtatóhoz a tartósság és funkció miatt 4mm vastag, jobb tartású bőrt választottunk. Az övtartóhoz és a rátét mintához 2 mm-es bőr megfelelt. A fonásokhoz 1 mm vastag bőrt kerestünk.

Ezután kezdődhetett a szabás. A fonásokhoz 4 mm széles bőrcsíkokat vágtunk késsel, fémvonalzó mellett.

Ezután következhetett az összeállítás. A rátét díszítményt kéttűs varrással varrtuk fel, előtte ráragasztottuk a főrészre, rádlival (öltésjelölővel) az egyenletes távokat feljelöltük, rombuszárral kiszúrtuk a varrás mentén. A kisebb alkatrészeket (bújtató, övtartó) fűzéssel felerősítettük a megfelelő helyre. Az előrészt a koszorúval (oldalával) bőrrel összefűztük x-es fűzéssel. A főrészt bebéleltük, összeragasztottuk a bélésbőrrel. Az előrészt a koszorúval a hátrészhez ragasztottuk, majd az egészet kétemeléses fonással körbefűztük. Előtte rádlival kijelölve, rombuszárral kiszúrva, fonás közben gömbölyű árral tágítva, segítve a fonást. Az egyik tarsolyon poncolt mintabeütést is alkalmaztunk. A bújtató végére palmettás mintájú, fémből készült veretet szegecseltünk.

Végén bőrbalzsammal átkentük. Egyes alkatrészeket festettünk is, és az egyik rátétmintát alátéteztük is: a keret és a rátét alá ragasztottunk egy bőrt, és erre került a belső oldalára a bélésbőr.

Váradiak Budapesten

Május végén érkeztek hozzánk a Traian Vuia iskola diákjai és tanárai. Nagyon várták már ezt a hetet, különösen Budapest megismerését, többen még nem jártak a fővárosban. Sajnos az időjárás nem volt mindig kegyes hozzánk a programokat illetően, de reméljük, ennek ellenére élményekben gazdagon tértek haza.

Mint régi barátok, örvendeztünk az újbóli találkozásnak. Délutáni könnyű sétára hívtuk vendégeinket a csepeli Kis-Duna-partra.

Másnap délelőtt az Országházat tekintették meg a Szent Koronával, majd a délután városnézéssel, a budapesti tömegközlekedési járművek kipróbálásával telt.

Szerda délelőtt a Nemzeti Színházban jártunk. Csoportos vezetés keretében megismerhettük a színház történetét, épületét, szoborparkját. rengeteg érdekességet, kulisszatitkot tudtunk meg a színházi szakembertől. Később a Margitszigetre kísértük el a csoportot.

Csütörtökön nyílt rá lehetőség, hogy bemutassuk iskolánkat. Herczeg Mária igazgató asszony köszöntötte vendégeinket, megtekintették iskolatörténeti kiállításunkat, majd Gulyás József igazgatóhelyettes vezetésével meglátogatták a tanműhely termeit. A műhely egyik kabinetében folytatódott a bőrözés. Ismét segítette a munkát Ábrahám Éva bőrműves, akinek köszönhetően nem csak a tarsolyok készültek el, hanem a diákok kipróbálhattak különböző technikákat, készíthettek bőrből kisebb ajándékokat. Délután a Budai-hegyekbe kirándultunk. A Normafától elsétáltunk a János-hegyig, megpihentünk az Erzsébet-kilátónál, gyönyörködtünk a kilátásban.

Utolsó nap, gyönyörű időben, Visegrádra vezetett utunk. A Királyi Palotában és a Fellegvárban rendkívül tartalmas órákat töltöttünk a múzeumpedagógusnak is köszönhetően.

Kihagyhatatlan élménye volt a napnak a bobozás. Sok-sok közös élményben volt részünk a hét során. Reméljük, hogy lesz a jövőben alkalom újabb közös utazásra!