Sándor József Attila festőművész egy különleges alkotómódszerrel hozza létre táblaképeit: ecset helyett bankkártyát használ. Ez a vékony, merev plasztikkártya teszi lehetővé a festék megfelelő rétegekben való felhordását és szétterítését a felületen. Ennek eredményeként jönnek létre a Sándor-képekre jellemző érdességek és rétegzett faktúrák. A művész változatos alapokra dolgozik, beleértve a különböző lemezeket, kartonokat, papíríveket és akár alumíniumlemezt is. A felhasznált festékanyagok is sokfélék, a középkori mesterek kísérletező szellemét idézve, így akvarellek, olaj- és akrilképek, gouache-ok, szénrajzok, füstrajzok, golyóstoll- vagy filctollkompozíciók születnek.
Sándor József Attila Erdélyből, a modern magyar festészet bölcsőjének számító Nagybányáról települt át Magyarországra 1990-ben. Nagybányai kötődése alapvetően meghatározta festői látásmódját. Ahogy egyik vallomásában fogalmazott: „Nagybányai lévén a természet érdekelt, kint festeni a szabadban egy nagyon jó és harmonikus érzés. A táj hangulata érdekel, ahogy változik percről percre. A színek mindig magukkal ragadnak... Színeim a nagybányai katlan árnyalatai, néha azon kapom magam, hogy még a kékek is melegek. A földszínek mindig nagy hatást gyakoroltak rám, a belső tűz, ami ezekből árad az, ami érdekel...” (Részletek Wehner Tibor tanulmányából)