„Nádas Alexandra fürdő házai, úszóházai, medencéi, melyek lebegő atmoszférájában egyre többször bukkannak fel Madonnái, egészen különleges toposzai fantázia és realitás összeölelkezésének. Valóságosnak nevezhető architektúrális objektumok
ezek, ám valahol szimbólumok, melyeknek fontos a jelentésük, ám legalább ennyire összetett képi megvalósulásuk is. Természetesen mindez utal a múltra, utalhat a megmerítkezés lehetőségére, lépcsőzetei a le- és felfelé haladás, a víz és ég, a tárgy és a tárgyatlan közötti szerves kontaktusra.
Ám Madonnái új dimenziókat is adnak az összetett kompozícióknak. Rejtőzöttségük, a németalföldire, a reneszánszra utaló formai megjelenítésük valamiféle elérhetetlen (vagy elérhető?) művészi eszményhez közelítenek.
Nádas Alexandra munkáinak kompozíciói, a maguk lágy konstruktivitásában felerősödnek kivételes technikai szépségeikkel, a grafit alkalmazás tónus gazdagságának differenciáltságával, a hordozók változatosságával, hol a fatábla, hol a lebegő papír textúrájával. S az alkotó „feltalálta” a hordozható azilum műnemét, amely azonban metaforikus tartalmával, metafizikus tartományokba vezet minket, hangsúlyozva a művészet, mint menedék lehetőségét.”
Részletek Feledy Balázs tanulmányából