Matzon Ákos

**Fej, vitorla; ez a folyamatosan bővülő sorozat adja a kiállítás gerincét.**

Imádom a Balatont. A változatos pannon tájat, a tó szél fodrozta vizét, a környezetét, a minden korosztályt képviselő helyi, ott élő, nyaraló, pihenő közönségét... és a vitorlázást.

Hogyan tudnék én ebben alkotóként részt venni?

A giccstől való viszolygásom sokáig visszatartott, de végül megtaláltam a „saját” kulcsomat.

Íme: a szentendrei festészetben régóta, ma is előforduló szimbolika, jelkép-ikon egy fejprofil, – talán balusztrád, – talán butélia bevonása a képelemek közé. A vitorlázásban szintén jelen van az öblös vitorla, az ún. spinakker képe, ami nagyon fontos szerepet játszik a hajók manővereiben, mert így válik lehetségessé a kellő előrehaladás... természetesen a hajó személyzetének kiváló, összehangolt munkája révén.

Mindig is elbűvölt a vitorlásversenyek látványa, a hajók szépsége, a külső szemlélő számára kaotikus mozgalmassága, a szél és a víz rakoncátlan energiáinak hasznosítása.

E két formaképző – képépítő elem összehangolása, sőt szimbiózisa nekem már megért egy absztrakciót, egy egész képsorozatot.

Az ember és a hajója (általában több fős legénység küzd az elemekkel) folyamatos, állandóan változó nemes „harca” a természet (szél, víz, stb.) és a hajózó ember (a vitorlások szinte állandó karbantartási igényéről nem is beszélve) egymásrautaltsága, közösségének optimizmussal telített léte nagyon példamutató.

Az egyes képekben a főszereplő vonalak sokasága, orientációja, kuszasága – kaotikussága, a vonalak íveltsége ill. ezek egymásba hurkolódása, egymásnak feszülése a mozgást, a vitorlásversenyek feszültségét, intenzitását, ugyanakkor a víznek is a hullámzását, örvénylő áramlását kívánja érzékeltetni.

**Hajózni kell – navigare necesse est......... és festeni is.**

Solymár, 2026. szeptember