„A modern Litkey
A történelem katartikus fordulatait s a művészpálya új irányba térésének állomásait mellőzve, láboljunk át húsz hosszú évet, s varázsütésre egy lelkében megifjodott művész másodvirágzásának lehetünk tanúi. Őt is szárnyára kapja a csalóka fényben sem szűkölködő, általános szellemi felfrissülés, s festészete stilárisan és tematikailag jelentősen kitágul. A hatvanas évek elején-közepén induló fiatalokhoz hasonlóan feldolgozza festészetében a század számos hasznosítható vívmányait.
Litkey munkássága e kései szakaszban emelkedik az egyetemes emberi szintjére. Festészetében stilárisan és tematikailag így olvad eggyé a „nemzeti” és a sajátjává hasonított „nemzetközi”, gazdagítva ezáltal a modern művészet sokszínű arculatát.
Litkey György végül is a szellemi frissességét idős korára is megőrző, s tapasztalatait a fiatalokkal idehaza és a messze idegenben is készségesen megosztó művész és művészpedagógus maradt, akiben rebbenékeny színekké oldottan mindvégig élt a tiszta fénnyel, emberségünk forrásával való találkozás vágya.”
Mezei Ottó művészettörténész
„...Litkey képei üzenetet küldenek, amelyek nem egyenlő mértékben, de megvalósítják a Világegyetemhez való tartozást, mert a régi időkből erednek, mert az egyetemes értékekre utalnak, amelyek megtalálhatók minden emberben – legyen az bármennyire is jelenkori, nem tud elszakadni őseitől.”
Jacques Collard