BARCSAY JENŐ és tanítványai: BALOGH LÁSZLÓ, DEIM PÁL, KONOK TAMÁS
Vándorkiállítás Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás szitanyoma-taiból
„Korábbi évtizedekben a Mester szónak kiemelt jelentősége volt pl. a festészeti stúdiumok végzése során. A képzőművészetben ez azért döntő körülmény, mert legtöbb esetben meghatározza a fiatal művész indulását, sőt sok esetben egész pályáját, hogy kivel töltötte a legtöbb időt felsőfokú tanulmányai során. Ugyanakkor azonban, hogy a képzés során van egy vagy két szakmai vezető tanár, minden esetben a hallgatók sok más tárgyat is tanulnak, s ezek közé tartozott, tartozik a képzőművész képzés során a művészeti anatómia. Barcsay Jenőt az elmúlt évtizedekben végzett sok száz (!) művész nagy része mesterének tekinti, holott a szó fent ismertetett jelentésében Barcsay nem volt az, mert nem volt osztályvezető tanár, hanem a művészeti anatómia és tárgyábrázolás tantárgy tanára. Tanításának óriási hatását, szuggesztivitását, szemléletformáló erejét jelzi azonban, hogy növendékei jelentős része tehát az ő növendékének is tekinti magát, s a szó valóságos értelmében mesterének is tekinti. Kétségtelen azonban, hogy növendékei hosszú sorából valójában azok tekinthetik magukat tanítványának, akik a főiskola után végig járt művészi útjuk során közelítettek Barcsay szemléletéhez, egy olyanfajta konstruktivisztikus, geometrikus alapozottságú, jellemzően tiszta formavilág ars poeticáját vallva, amely valamikori professzoruk kijegecesedett felfogására is jellemző volt. Ilyen művészek is sokan vannak természetesen, de ezek közül is jelen kiállításra három olyan kiállítótársat választottak a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány alapítói, Barcsay Jenő jogörökösei, Kónya Márta és Kónya Ferenc, akik – megítélésük szerint – nem csak művészetükben örökösei, továbbvivői e jeles piktúrának, de mindannyian emberi kapcsolatukban is kitüntetettnek tekintették a Mesterhez való viszonyukat. Balogh Lászlót, Deim Pált és Konok Tamást Barcsay is igen kedvelte, szerette, nagyra becsülte őket, s élete végéig szoros személyi kapcsolatban is volt mindhármójukkal.”
Részlet Feledy Balázs tanulmányából