A. BAK PÉTER – művészi „ars poetica”:
Naponta művek tömege keletkezik, megszületik, létrejön valami – a művészet jelene jövőnk hírnöke. A művészet látásmódjának megszabadítása a konvenciók szellemi kötöttségeitől a modernizmus jelentős aktusa. Ehhez a szellemi autonómiához társulnia kell a kvalitásigénynek, az eredetiségnek és a művészi adottságnak. A vicc és az ötlet még nem művészet. A valós és a képzeletbeli, a reális és az absztrakt, a szakrális és a fantasztikus, az álom és az ébrenlét, a tudatos és a tudatalatti egymásba mosódása ad a művész számára szabad játékteret a világ sokértelmű jelenségeinek kiaknázására. Témáimat, formavilágomat nem a pillanatnyi divatok irányították, hanem a belső tartalmi indulatok. Sokat bízok a festői képzeletre. Festészetemben a látvány, a látomás és a képzelet egyenrangú szerepet játszik. Festményeimen fontos szerepe van a fény és árnyék kontrasztos játékainak, a határozott kontúroknak és a hatásos, sok esetben merész színtársításnak. Tömören összefogott és határozottan megkomponált, erőteljes színskálájú műveket alkotok. Egyetlen módszerem a munka és
megfigyelés. Lírai beállítottságú művész vagyok, festészetem intellektuális indíttatású. Képeim a figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén járnak. Minden esetben eredeti élményekből indulok ki. A művészet nem tananyag. Persze a tudás nem pótolja a tehetséget. A művészethez, lehet mondani, két úgyszólván egyenrangú faktornak szerencsés kézfogása kell: a szelleminek és gyakorlatinak, a gondolatinak és műveletinek, az anyagtalannak és anyaginak, végső soron az absztraktnak és konkrétnak.