Összefoglaló a Gólya Programról
A kilencedikes osztályoknak osztályonként 6 alkalmas foglalkozássorozatot terveztünk el és dolgoztunk ki. A foglalkozások fő céljaként a diákok beilleszkedésének segítését és tudatosabbá tételét, az iskola segítőinek (fejlesztőpedagógus, gyermekvédelmi felelős, iskolapszichológus) és tevékenységének megismertetését, a KIP módszer alapjaként szolgáló csoportmunka és együttműködés megalapozását és a szabályok körvonalazását céloztuk meg, továbbá olyan alapvető bizalmat és együttműködést szerettünk volna kiépíteni az osztályokkal és osztályfőnökökkel, amely birtokában bátran megkereshetnek minket, ha segítségünkre van szükségük. A Gólya Program egy kísérleti kezdeményezésként valósult meg iskolánkban. Készítettünk egy próbaverziót, amelyet folyamatos és következetes felülvizsgálattal, kellő kritikával és szükségszerű javításokkal, kiegészítésekkel futtattunk le az iskolában. Mint minden teszt, úgy ez is sok ráfordított időt és energiát követelt, de számtalan tapasztalattal és eredménnyel lettünk gazdagabbak.
Mi, segítők szervesen részt vehettünk a Gólyák beilleszkedésének heteiben. A hasznos információk mellett érzékelhették azt az attitűdöt, amit az iskolában a „Segítők” képviselnek. A csoportmunkák során részletesen kirajzolódott előttünk az egyes osztályok összetétele, felépítése. Képet kaphattunk az osztály egészének intenzitásáról, működésmódjáról. Erősségeik és gyengeségeik is megmutatkozhattak azáltal, hogy egy addig kevésbé tapasztalt, új tanítási helyzetbe kerültek. A csoportmunka nehéz műfaj, hiszen a gyerekeknek úgy kell eredményeket felmutatni, hatékonyan dolgozni, hogy közben egymással kell együttműködniük a magatartási szabályok betartásával. A program során tulajdonképpen igyekeztünk rávezetni őket a csoportmunkára, vagyis, hogy csoportba rendeződjenek, kiosszák a feladatokat, nekiálljanak a munkának, betartsák a rendelkezésre álló időt és a végén bemutassák a produktumaikat. A diákok sok manuális, eszközzel történő (pl. ollóval vágás, rajzolás, színezés, ragasztás) munkában vehettek részt a foglalkozásokon. Ezáltal az esetleges feszültségek kezeikből az eszközökön keresztül olyan tevékenységbe vezetődhettek le, aminek kézzel fogható, szemmel látható, értékelhető eredményeként saját munkák születtek. Ezekkel később az osztálytermeket is kidíszítettük. Nagyon fontos felismerés volt számunkra, hogy a feladatokkal sűrűn dúsított, feszített munkatempójú foglalkozásokra a diákok könnyebben rácsatlakoznak, viszi őket a feladat vonala, kisebb mértékben jelentkeznek magatartási kihágások. Igyekeztünk olyan feladatokkal készülni, melyekben helyükről elmozdulhattak, aktívabban tevékenykedhettek. Ily módon diákok feltöltődhettek, kikapcsolódhattak, így könnyebb lett a közös munka, az odafigyelés, a gondolkodás. A foglalkozások révén intenzíven érzékelhető volt a pedagógusmunka összetettsége, nehézsége, szerteágazósága. Az egyes foglalkozásokon felmerülő számtalan, különböző, gyakran nehéz pedagógiai helyzetben gyorsan és a diákok stílusához, életkorához passzoló, jó döntést kellett hozni, és azt jól kommunikálni feléjük. Egy olyan program, ami a gyerekek beilleszkedését, együttműködését, iskolai normaalkotását segíti, nem mehet végbe az osztályt vezető és irányító osztályfőnök bevonása és aktív részvétele nélkül. A program utólagos értékelése során kiemelkedtek azok a foglalkozások, feladatok, amelyek a legjobban beváltak, és amiket feltétlenül szükségesnek látunk megtartani, a jövőben is alkalmazni.
A program hatékonysága inkább hosszabb távon mutatkozhat meg, de meggyőződésünk, hogy a foglalkozásoknak érezhető preventív erejük és szerepük van:
- csoportban való együttműködés,
- iskolai magatartás,
- szabályok betartása,
- iskolakerülés-és elhagyás,
- iskolai kirekesztés.
Köszönjük az iskola vezetésének a lehetőséget és támogatást, az osztályfőnököknek rugalmasságukat, a programban való aktív, együttműködő és segítő részvételüket, munkájukat és végül, de nem utolsó sorban a diákok aktivitását és odafigyelő munkáját.
A ’Segítők’ csapata: Istvánfi Klára, Sárkány Eszter, Visy Petra