„Morelli Edit a zománcot új dimenzióba helyezte. Évtizedek alatt megjárt útja szívós volt és töretlen. A historikus érdeklődés, a folklór átírt szemléletének és motívumkincsének egyre egyénítettebb alkalmazása fokozatosan vitte őt egy sajátos organikus művészetszemlélet kibontásához, melyben fontossá vált a természeti, történeti és spirituális gyökerezettség s ennek szinte szimultán megjelenítése. Érzékelhető, hogy – alkalmazott technikáján keresztül – milyen intenzíven foglalkoztatja a négy őselem, a négy évszak, majd az idő és a tér problémája, s ezzel együtt a világosság és a sötétség, majd erősödő szuggesztivitással az élet és a halál.
Művészete sosem a rutin, a megszokottságok folytatásának állapotát mutatja, hanem egy feszített metamorfózisba való élést, melyben mindig fundamentális a megőrzés, s mindig fontos a megújulás. Az átalakulás, az átváltozás nála elsősorban a folytatást jelenti, melyben azonban néhányszor a radikális változtatási szándékot és eredményt is érezhetjük, mind szemléleti, majd pedig technikai értelemben. Munkái zománcszerűsége nélkülözhetetlen varázsa művészetének. Mindezt más technikában nem lehetett volna megvalósítani, melyből immár életműve előttünk áll, s ez egy végső és megkérdőjelezhetetlen
érv e technika képzőművészetiségét bizonyítandó.”