Ézsiás István szobrászművészről
„…azt bizony semmiképpen nem lehet szobrászunkra mondani, hogy egy izmusnak volna rabja, és nem tudna szabadulni annak kötöttségeitől. Inkább csak afféle kályha számára a konstruktív gondolat, amitől elindulhat, hogy megjelenítse mindannyiunknak: az építkezés szabályai jóval tá gabbak, semhogy néhány kiművelt sasszéval letudhatnánk őket... Ha szigorúan vennénk konstruktív gondolkodásának történetiségét, akkor valahonnan Tatlin környékéről (kontrareliefek) származtathatnánk, noha egészen a rauschenberg-i pop-ig előreszaladva (innét persze vissza), ugyanakkor világosan kitetszik fegyelmezettsége, a kifejezés pontossága.”
Fábián László író
„…Ézsiás fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott), épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei: ahol téri kapcsolatok szerveződnek …Játékos összecsapások, dekoratív formarendek, a formai tisztaság, a cizelláltságot elvető rusztikusság, illuzionisztikus elmozdulások, egyensúlyok és egyensúly-megbillenések, elferdülő tengelyek, ismétlődések és variációk, változatosságokban játszó ritmusképletek és áttételekkel vezérelt arányrendszerek, bonyolulttá szabdalt, pulzáló, intenzív erőterek, kimeríthetetlenül gazdag tárgy-világ…”
Wehner Tibor művészettörténész